A vízleszárítóban történik a munkadarabok előkezelés utáni szárítása. A vízleszárító kialakítása az adott feladathoz igazodik, lehet kádas rendszerű vagy normál alagút rendszerű. A szárításhoz szükséges hőmérsékletet az esetek nagyobb részében gázfűtésű léghevítő biztosítja, de kisebb teljesítményű vízleszárító működhet villamos energiával is. A léghevítő betétventilátora a szárító belsejéből szívja a levegőt és a léghevítő betéten keresztül a kemence belsejében lévő légtechnikai vezetékbe nyomja. A kemencébe hőfokérzékelő van beépítve, amely érzékeli a pillanatnyi hőmérsékletet. A hőmérsékletkorlátozó a beállított hőmérsékleti értéket elérve leállítja a fűtést. A légáramlás-érzékelő a ventilátor meghibásodása esetén azonnal leállítja a fűtést. A vízleszárítóban lévő hőmérséklet általában 90-110 ℃ között mozog. A felépítmény egyedi kialakítású horganyzott lemezes panelekből készül, mely 100-150 mm-es kőzetgyapot szigeteléssel van ellátva. Ha a vízleszárító nem folyamatos üzemű, akkor kézi, vagy pneumatikus ajtóval van felszerelve, mely a meleg levegő kiáramlását fogja fel. Folyamatos üzemnél erre a feladatra a be-, és kimeneti résznél légfüggönyt építünk be.

Egy vízleszárító berendezés az alábbi főbb és kiegészítő egységekből állhat:

• Horganyzott lemezes szigetelt felépítmény
• Léghevítő egység ventilátorral (villany vagy gáz üzemű)
• Belső légtechnika rendszer
• Elszívó kidobó légtechnika rendszer, szabályzó zsaluval
• Szabályzó zsalu
• Kidobó ventilátor
• Vezérlő szekrény
• Kézi, vagy pneumatikus ajtók
• Légfüggöny blendék, ventilátorral (csak folyamatos üzemű berendezéseknél)
• Tartó pódium
• Belső konvejor tartó acélszerkezet