KTL (kataforetikus) rendszerek alapvetően két módon készülhetnek, taktos és folyamatos üzemmel. A két rendszer között a különbség a munkadarabok mozgatásában van. A folyamatos rendszernél a munkadarabok gépi konvejoron érkeznek és folyamatosan mozgásban vannak a KTL festő kádban is. Taktos rendszernél átemelő daru viszi végig a technológiai soron a festendő darabokat és helyezi mindig a megfelelő kádba azokat. A behelyezés után a darabok már nem mozognak. A megfelelő rendszer kiválasztása mindig munkadarab tulajdonságoktól (méretek, súly, forma) és a kezelendő mennyiségtől függ. Bérfestés esetén a taktos üzemű rendszer javasolt, mivel azzal különböző méretű és alakú darabok is könnyen kezelhetők. Folyamatos üzemű rendszerek főleg saját termékek kezelése esetén lehet előnyös és gazdaságosabb a taktos rendszernél.

A KTL technológia alkalmazásával elektrokémiai úton lehet a festendő munkadarabokra felvinni az előre meghatározott festékréteget. A festés úgy történik, hogy munkadarabot a vizes bázisú festékbe mártjuk, amire egyenáramot kapcsolunk. Ennek hatására a munkadarab a festéket magához vonzza így a felületen egyenletes bevonatot képez. Nagy előnye a technológiának, hogy az alakos munkadarabok is könnyen lefesthetők és ezeken a munkadarabokon egyenletes lesz a bevonat. Megfelelő előkezelési eljárással az így kialakított bevonat sópermetállósága rendkívül magas lehet, függően az alkalmazott festék típusától is. A KTL festéssel kezelt munkadarabok nagy korrózióálló képességgel rendelkeznek.

Egy KTL rendszer a következő fázisokból épül fel:

• Előkezelés
• KTL festés
• UF öblítés
• Festék beégetés

A bevonandó alapfém katódként kapcsolva nem oldódik (nincs anódos elektrokémiai oldódás), az alapfém ionjai nem szennyezik a festékbevonatot és a fürdőt, ezáltal a bevonat védőképessége és a fürdő élettartama jelentős mértékben megnövekszik.

Az eljárás anyagtakarékos, mivel azonos védőképesség biztosításához kisebb rétegvastagságú bevonat szükséges, általában 30% festékanyag takarítható meg.

Az eljárás energiatakarékos, mivel a leválasztáshoz kb. 50%-kal kisebb árammennyiség szükséges, mint pl az anaforetikus eljárás esetén.

Környezetvédelem szempontjából kisebb emisszió terhelést jelent, a szerves oldószertartalma a festékfürdőnek 2,5 – 3%.

Ultrafiltráció alkalmazásával 85%-os festékkihasználás érhető el.

A technológiában három helyen jelentkezik anyagveszteség, amely a környezetbe távozik:

• Anolit-koaguláció-szennyvízkezelő,
• Öblítőzóna, kádfelület (párolgás),
• Levegőkidobás (emisszió) a beégetőből.

A kataforetikus elektromártó festési eljárás tehát környezetbarát, anyag-, és energiatakarékos.

Egy KTL rendszer az alábbi főbb és kiegészítő egységekből állhat:

• KTL kád
• UF I-II kád
• Keringtető szivattyúk, tartalék szivattyúk
• Szűrő rendszer
• Hűtő rendszer
• Leeresztő rendszer
• Festék bekeverő állomás
• Anolit kör, anód cellákkal
• Egyenirányító áramforrás
• Ultraszűrő rendszer
• Mérő és ellenőrző műszerek, áramlásmérők, stb.
• Záróvíz rendszer
• Elszívó rendszer
• Csővezetékek, csőszerelvények